Aki az Örkény Színház színpadán látja, nem gondolná, hogy sokáig küzdött önmaga elfogadásával. Már az általános iskolában kövér kislányként kezelték, és nehezen szabadult ki az előítéletek ördögi köréből. Takács Nóra Diána a színpadon találta meg a szabadságot, hogy olyan lehet, amilyen, és ezzel nem fél élni. A véleményét sem tartogatja magában, de már sokat engedett az „önstréberségéből”.

– Csak ötödik próbálkozásra jutottál be a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Hogyan emlékszel erre az időszakra?

– Gimnázium után nemcsak a Színművészetire jelentkeztem, hanem az ELTE-re is, és oda felvettek történelemszakra, de csak egy évet végeztem el, mert úgy éreztem, semmi közöm hozzá. Úgy döntöttem, elmegyek inkább az Új Színházba stúdiósnak. Ott pozitív visszajelzéseket kaptam, így nem is gondoltam, hogy más pályát kéne választanom. Szerencsés időszak volt a stúdiósoknak, sok lehetőséget kaptunk előadásokban is. Volt akkora szerepem, amire megkaptam a színész II. minősítést. De a felvételik az egyetemre sorra nem sikerültek. Nagyon rossz felvételiző voltam.

A teljes írást elolvashatja a Pepita magazin márciusi számában, keresse az újságárusoknál!