A Naplemente előtt című Gerhart Hauptmann-darabot mutatta be a József Attila Színház, Verebes István rendezésében. Az 1932-ben írt dráma ma is döbbenetesen aktuális.

Ha pénzről, pozícióról van szó, senki és semmi nem szent, lehet akár közeli családtag, ő sincs biztonságban. Alamuszi módon nekitámadnak akár a szerettei. Először kicsit szégyenkezve, sustorogva összeesküdnek ellene, majd mind bátrabban és bátrabban, már-már büszkén, rátartian esnek neki, miközben pontosan tudják, hogy jócskán van vaj a fejükön. Démoni látni, amint az előbb még jámbornak tűnő emberek, a köztiszteletben álló idős, vagyonos Clausen tanácsos színleg mosolygó, sőt neki gazsuláló gyerekei és hozzátartozóik hogyan válnak fenevadakká, akik csak mímelik a jó modort, a polgári udvariaskodást, a szeretetet, mézes-mázaskodnak, nyájaskodnak is, de közben susmusolnak, jogi csűrcsavarba fognak, disztingváltságot mutatva rémisztően elállatiasodnak az örökséget féltve. Kikészítik a derék tanácsost, aki nagyon is az eszénél van, csak hát időskorára szerelmes mer lenni egy fiatal, őt tényleg szerető lányba, ami veszélyeztetheti az egész drágalátos pereputty örökségét. 

A teljes írást elolvashatja a Pepita magazin áprilisi számában, keresse az újságárusoknál!