Újjászületett a mostoha sorsú játszóhely

Kalandos történetű színház húzódik meg a Józsefvárosban, a Kálvária téri, szecessziós sarokház aljában. Meglehetősen vegyes társadalmi összetételű, szociális helyzetű, színes szokásvilágú környezetben közvetíti a kultúrát kisebb-nagyobb kényszerszünetekkel majdnem száz éve. Egyik társulat a másik után lakta be, most úgy néz ki, megállapodott benne a Ruttkai Éva Színház.

1913. augusztus 13-án a Baross utca 127. (később Kálvária tér 6.) szám alatt Micsei F. György igazgatásával nyílt meg a Józsefvárosi Színpad. Igen ám, csakhogy akkoriban annyira rákattantak a fiatalok a némafilmekre, hogy a teátrum mindössze néhány előadást bírt ki, és még az alakulása évében átalakult mozivá.

Honthytól a Népszínházig

Erdélyi Mihály író attól kezdve titulálta magát kültelki direktornak, hogy 1933 végén kibérelte az épületet saját színtársulata számára. Újfent színházterem lett a moziból, félszáz ember fért be olyan korabeli vendégsztárokat rajongani, mint Gózon Gyula, Gombaszögi Ella, Fedák Sári, Jávor Pál és Honthy Hanna, akik Kálmán Imre, Eisemann Mihály, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs és Zerkovitz Béla operettjeiben, Nóti Károly bohózataiban és Szigligeti Ede népszínműveiben csillogtak. De a bulvár előadásokkal párhuzamosan Katona József- és Dumas-darabokat is műsorra tűzött a direktor. Ezt folytatta 1948-ban Kárpáti Pál, az új igazgató egy évig, az államosításig.

Ettől kezdve betagozódott a Révai-féle kulturális attakba „Meghódítjuk a bányavidékeket” szlogennel. Horváth Ferenc igazgatása alatt Bányász Színház lett, és a bányavidékek színházi igényeit elégítette ki, teszem azt Szofronov Moszkvai jellem című drámájával.

Lecsengett az osztályharcra gyúrás, az ötvenes évek második felében már a móka combosodott, és Budapesti Varieté névvel – az Országos Cirkusz és Varieté Vállalat kezelésében – látványos kabaré-varieté műsort játszott nagy sikerrel Szenes Iván és Karádi Béla rendező vezetése alatt, a kabarészínészek színe-javával.

Közben megalakult az Állami Déryné Színház tizenegy kistársulattal, melyek tájközpontokból ingázva járták az országot darabokkal és egész estet betöltő esztrádműsorokkal. 1963-tól a Kulich Gyulára átkeresztelt téren, a Józsefvárosi Színházban tartották budapesti fellépéseiket. Itt kezdte pályafutását Bajor Imre, a társulatot erősítette Valkay Pál, Hável László, Papp Zoltán, Dengyel Iván, Lázár Sándor, Kalmár Tibor egészen 1978 nyaráig, amikor az intézménykonstrukció megszűnt, és a Huszonötödik Színházzal összeolvadva Népszínház lett. Gyurkó László igazgató mellé a kecskeméti Katona József Színház akkori igazgatóját, Ruszt Józsefet nevezték ki művészeti vezetőnek, ők aztán szinte semmilyen kérdésben nem voltak azonos véleményen, néhány év múlva össze is omlott a mesterségesen létrehozott formáció.

Bázisból próbahely

1982 után Miszlay István lett a direktor, társulatába tartozott Andai Gyöngyi, Beregi Péter, Cs. Németh Lajos, Pécsi Ildikó, Szerencsi Éva, Tóth Judit, Vándor Éva és sokan mások.

1991. január 1-jén létrejött a két, majd három játszóhellyel működő Budapesti Kamaraszínház. Egyik bázisteátruma a Józsefvárosi Színház lett. A színház három vezetője: Szűcs Miklós, Csizmadia Tibor és Böhm György arra törekedett, hogy magas szinten versenyképes produkciókat hozzon létre. Öt év múlva Szűcs Miklós magára maradt, és Ruszt Józsefet, majd Tordy Gézát kérte fel vezető munkatársának. 2004 őszén három játszóhelyen havonta mintegy harminc darabot tartottak műsoron, de különféle rendezvényeket, felvételeket, sorozatokat is befogadtak. A Budapesti Kamaraszínház időközben leadta legnagyobb játszóhelyét, és az Asbóth utcai két stúdiószínpad mellett a Nagymező utcában alakult Tivoli Színházban játszottak tovább.

2001-ben Jeles András és Halász Péter vette át a Városi Színházra átnevezett játszóhelyet. Egyfajta kísérleti „laboratóriumszínházat” álmodtak meg, melyhez színészképzés párosult volna. A közönség láthatott különös, szürreális Halász-rendezéseket, viccekből, napihírekből szőtt darabokat és több száz egyéb rendezvényt. Saját bemutatóik száma azonban mindössze tizenkettő volt. Jeles otthagyta a színházat, a játszóhelyet pedig a Városi Színház Művészeti Kht. üzemeltette.

2004-ben a teátrum üresen maradt. Ideiglenesen a Bárka Színház használta próbahelyiségnek, igazi gazdája nem volt, a helyiség használhatatlanná vált. 2009-ben nyilvános pályázat útján, Szalai Zsolt igazgató vezetésével a Ruttkai Éva Színház költözhetett be a Kálvária térre. Ez már új fejezet.

Villamosjárat döntött

Ha akkor 4-es villamos jön, most nincs Ruttkai Éva Színház. Szalai Zsolt igazgató kezdetben a József Attila Színház jegypénztárosa volt, később a Játékszín szervezője, majd a szervezési osztályvezetője lett. A kilencvenes évek elején elveszítette munkáját, és ugyanazon napon az édesanyját is. Nem volt pénze, nem voltak lehetőségei, úgy érezte, hogy nincs tovább.

– Az volt életem mélypontja – meséli. – Úgy gondoltam, vagy mindent elölről kell kezdeni, vagy véget kell vetni mindennek. Ezt rábíztam a körúti villamosra. Ha négyes jön, vége, ha hatos, akkor folytatom. Hatos jött… Hajnali három órakor felhívtam a nagynénémet, és közösen elhatároztuk, hogy létrehozzuk a Thália Szekere Színházi Alapítványt. Elnöknek Nagy Miklóst kértem fel.

Színházkomédia című előadásukkal addig járták az országot olyan művészekkel, mint Pap Éva, Örkényi Éva, Szabó Ildikó, Málnay Zsuzsa, O. Szabó István, amíg eljött az idő állandó hely után nézni.

– Koltai Judit színésznő hívta fel a figyelmüket arra, hogy Kispesten fogékonyak lennének egy teátrum megalapítására. Hely lett, alapítvány volt, már csak nevet kellett találni. Herceg Csillával és Nagy Miklóssal szinte egyszerre mondtuk ki: Ruttkai Éva Színház. Megkerestük a művésznő lányát, Gábor Júliát, aki engedélyezte, hogy édesanyjáról nevezzük el a színházat – emlékszik vissza az igazgató a kezdetre.

1994. október 8-án ünnepélyes keretek között megnyílt a teátrum. Ott volt Psota Irén, Benkő Gyula, Kútvölgyi Erzsébet, Bencze Ilona és sokan mások. Hegedűs D. Géza mondta a köszöntőt, Turay Ida vágta el az avatószalagot.

Rövid ideig tartott az öröm. Egy hét után kiderült, hogy túlságosan felkavarták a kispesti langyos vizet. A horgolószakkör és a kézműves foglalkozás mellett megjelent a színház, és ez a belső köröket zavarta. A művelődési ház vezetője közölte velük, hogy használtruha-vásár lesz a színházterem előcsarnokában, vagyis a nézőknek bugyikon és kombinékon kell átvergődniük.

– Le kellett mondanunk a meghirdetett, már akkor teltházas előadásokat, és be kellett látni, a színház púp az intézmény hátán – meséli Szalai. Sátort bontottak, továbbálltak.

A cikk folytatása magazinunkban olvasható.