Bán Teodóra minden produkciót szívesen fogad, amely a műfajában minőséget képvisel

Élete a táncról szólt. A Balettintézetben 1970-ben végzett, ezután egy szédületes pálya következett. A csodálatos mandarinnal mindjárt Olaszországban debütált Bán Teodóra. Évtizedekig ő volt az egyik legelismertebb balerina Magyarországon, főszerepek sorát játszhatta el. Sokan úgy vélik, idő előtt vonult vissza. Ő nem így érzi. Élvezi a kulturális menedzseri munkát, a Szabad Tér Színház igazgatását és a nagymama-szerepet is.

 – Igazgatói pályázatában egy európai élményszínház „felépítését” szorgalmazta. Mit ért pontosan e fogalom alatt, és hol tart most ez a munka?

– Valóban így volt, de sajnos még nem vált valóra az álmom. Talán az akkor vizionált és hatástanulmánnyal is alátámasztott koncepció tartalmi része és a jelen értéke köré felépített fesztiválprogramok sikere részben már előrevetíti a megvalósulás lehetőségét. Évek óta tudatosan dolgozom. Építkezem. Igyekszem készen állni arra, amikor a komplex beruházás lehetősége már adott lesz. Kimondhatjuk bátran, hogy Európában egyetlen főváros sem rendelkezik hasonló természeti adottságokkal, mint a miénk. A Duna nagy potenciál, amely összeköti a város két oldalát, összeköt országokat és városokat. Az én víziómban a Margitszigeten a hajókikötő létesítése, a patinás szállodák, a háromezer férőhelyes szabadtéri színház, a Víztorony-kilátó és a többi látványosság különleges lehetőségeket kínál, csak élni kellene vele.

– Gyakran vállalja, hogy amikor összeállítják a programot, a szubjektivitás, Bán Teodóra értékítélete perdöntő szempont. Egyszer így nyilatkozott: „Az én elképzelésem szerint szórakoztató jellegű, de magas színvonalú produkcióknak kell megszületniük”. Az efféle őszinteséget nem mindig veszi örömmel sem a szakma, sem a fenntartó. Voltak már ebből konfliktusai?

– Bátran vállalom, amit mondtam, nincs ebben semmi rosszallni való. Azt gondolom, egyetlen színház vagy fesztiválszervező sem működik másképpen: saját ízlésére, személyiségére hagyatkozik. Természetes nem csak ez a fő szempont, de jelen van a válogatásban és a programok, előadások, együttesek, sztárok meghívásában. Abban egyébként biztos vagyok, hogy amit mi kínálunk, az – idézve egyik szlogenünket – „Több, mint színház, Élmény!”

– Milyen az a produkció, amit sosem engedne be a Szabad Tér Színházba?

– Minden produkciót szívesen játszunk és fogadunk, amely a műfajában minőséget képvisel. Nagyon figyelnünk kell arra, hogy ne essék csorba az elismertségünkön, ezért folyamatosan építjük a Budapesti Nyári Fesztivál presztízsét. Elsősorban zenés produkciókra van igény, és ez nem baj, hisz nagyon igényes és magas színvonalú előadásokat tudtunk bemutatni az elmúlt években. Ott volt az Aida, a Borisz Godunov, a Szegény gazdagok, az Egy bohém rapszódiája, a Robin Hood, és az idei fesztivál kiemelt előadása A nyomorultak. Nem szólva a Háry János-produkcióról. Nyár van, kikapcsolódni vágynak az emberek, és én abban bízom, hogy olyan színes, sokrétű a programunk, hogy gyerekkel együtt, örömmel látogatnak el rendezvényeinkre a családok.

– Mi az, amire nagyon vágyna, ami európai mércével mérve is nagy figyelmet kelthetne?

– Sok álmom van, olyan nagy produkciók bemutatása, melyek jelenleg a világban futnak, vagy olyan nagy sztárok, együttesek meghívása, akiknek a jelenléte rangot adna Budapestnek. De a realitás talaján állva: a ma rendelkezésre álló anyagi lehetőségek nem engedik meg a nagyobb álmok szövögetését. A jelentős befektetéssel, ezáltal nagyobb rizikóval járó vállalásoktól tartózkodnunk kell.

– Nyári színházak esetében ritkán kérdezik meg: hogy telt a tél? Én erre most azért is vagyok kíváncsi, mert a Városmajori és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is komoly fejlesztések történtek, ami napjainkban, amikor a teátrumok többsége a létéért küzd, örömteli, de meglepő hír…

– Igen, büszke is vagyok mindkét fejlesztésünkre, amelyet önerőből kiviteleztünk. A Városmajori Szabadtéri Színpad teljes nézőtere mobiltetőt kapott, amellyel az esőnapokat sikerült kiküszöbölnünk. A Margitszigeten a Víztorony udvara és a kerengő, a közönséget fogadó helyszín kapott impozáns látványtetőt, amely igazi mediterrán hangulatot kölcsönöz a helyszínnek. A szünetben kiállításokat, fogadásokat, koncerteket tarthatunk az újjávarázsolt területen; új pénztárhelyiségünk is lett, és építettünk egy próbatermet, valamint egy 14 méteres forgószínpaddal is gyarapodtunk. 

A cikk folytatása magazinunkban olvasható.

SZÖVEG: SZABÓ ZOLTÁN ATTILA, FOTÓ: DIÓSI IMRE