Szeszélyes érzelmek két primadonnával és két bonvivánnal

Mutatós kiállításban, közönségkedvenc szereplőkkel mutatták be a Budapesti Operettszínházban a Cigányszerelem című Lehár-nagyoperettet. A valódi cigánysors nem különösebben elevenedik meg benne, de a szerelmi konfliktusok és az áradó érzelmek annál inkább.

„Te, büdös cigány” – mondja elolvadó szeretettel, sóvárgó szemekkel a Lehoczky Zsuzsa által játszott Berta nevelőnő a Verebes István alakította Kutula cigányvajdának, miután az öregecske aggszűz éjszaka feltehetően elvesztette szüzességét, és ezzel szerelmi téren gátlásosságát a derék vajda jóvoltából. Lehár Ferenc Cigányszerelem című nagyoperettjében voltak neki előítéletei is, amikor szántszándékkal a cigánytáborba rollerozott, hogy fülön csípje Zórikát, aki csapot-papot, előre eltervezett esküvőt ott hagyva ide szökött cigányprímás imádottjával, Józsival. A nevelőnő retteg, amikor megtudja, hogy egy eleven cigánnyal hozta össze a sors, de aztán –félelmét alaposan leküzdve – inkább a férfit látja benne. Lehoczky közben hatásos bohóctréfát is bemutat, annak dacára, hogy neki kellene disztingváltan illedelmesnek lennie, hiszen mégis csak nevelőnő. A vajda az udvarias, az illemet tudó, gondosan kenyeret szel és bort tölt, de a mohó aggszűz az egész veknit kezdi fékezhetetlenül befalni, és a teljes flaska bort emeli a szájához, hogy aztán a jóféle itókától átfűtve, éjszakára önfeledten magára maradjon figyelmes újdonsült ismerősével. És így jótékonyan tovaillanjanak az előítéletei.

A produkcióban a cigányok éppen olyan jómódúnak tűnnek, mint a magyarok, van enni- és innivaló bőven, a Velich Rita által tervezett ruhák is egyaránt gazdag kiállításúak, mintha szegénység nem is létezne, társadalmi ellentét se nagyon. Hogy azért nem csak szerelmi konfliktusok vannak a világon, azt a szereplők közül leginkább Verebes érzékelteti, szinte állandósult rezignált nézésével, gunyoros hangsúlyaival. Tudható, hogy sok mindent megélt és túlélt, láthatott ocsmány dolgokat. Ezeket megtanulta kellő rezignációval kezelni, hiszen valószínűleg nem nagyon tehetett mást. Verebesnek van olyan fajsúlya, hogy érdemes zenés előadásban felléptetni, annak ellenére, hogy szinte egyáltalán nem táncol, és az sem állítható, hogy szárnyal a hangja. Faragó András, aki a jómódú, magyar gazdát alakítja, akinek a lánya megszökött, komikusan kedves, mackós figurát játszik, inkább hagyományos operettbe illőt, mint olyat, aki netán az ellentábor vezetője, esetleg bármi előítélet megtestesítője. A tánc pedig Zsuráfszky Zoltán koreográfus jóvoltából sokkal fontosabb, mint operettekben lenni szokott. Ezúttal nem betétszámokról van szó, hanem dramaturgiába illő táncokról, melyek felhasználnak mind magyar, mind cigány népi elemeket, és ha nem is különösebben harcosan, de mégis csak megjelenítik a két tábor közti feszültséget.

A cikk folytatása magazinunkban olvasható.

SZÖVEG: BÓTA GÁBOR, FOTÓ: BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZ