Kocsis Juditnak karácsonyravissza kellett hoznia a húsz évvel ezelőtti hangját

A tévésorozat-függőknek leesne az álla, ha a kedvenc, szőke szappansztárjaik helyett a nekik egyéni stílusú magyar hangjátadó Kocsis Juditot látnák a képernyőn. Fekete hajú, bájos és tűzről pattant. Aki viszont a József Attila Színház törzsnézője, jól ismeri és szereti a klasszikus drámák, bohózatokés zenés játékok hősnőinek nagyszerű megformálóját.

– Változások szele rázta meg a József Attila Színházat. Milyen előadások maradtak, hogyan mennek, miben vagy benne?

– Valóban nagy változások voltak, de újra teltházzal mennek az előadásaink. Én a Mici néni két életében, az Oszkárban, a most bemutatott Az elveszett paradicsomban és a Bástyasétány 77 című előadásban játszom… Ha minden jól alakul, ígéretet kaptunk, hogy januárban lesz új bemutatónk.

– Jó húsz éve vagy a pályán. Hogy jutottál Ceglédtől Angyalföldig?

– Kiskoromtól kezdve imádtamverset mondani, énekelni, aztán kamaszkoromban inkább a biológia érdekelt, de jött egy barátság Farkasházy Istvánnal, aki zenélt, és a zenével újra felerősödött bennem a színpadutáni vágy… Zenekart alapítottunk – gitár, dob, konga –, jártuk az országot gyerekeknekés felnőtteknek szóló műsorokkal. Lelkesek voltunk, igazi szép idők voltak.

– Ebből akármi is lehetett volna, mégis a színészet csábított el. Mitől?

– Szó se róla, nem színésznő, hanem állatorvos vagy pedagógus szerettem volna lenni. Imádtam az állatokat, otthon is mindig rengeteg házikedvenc vett körül. A barátnőm állatorvos lett, akkor még együttépítgettük a jövőt… De a gimnázium második évében egyszer csak jött egy nagy szerelem, Rátóti Zoli, aki ugyancsak a színészpályát célozta meg, és együtt, egymást erősítve készültünk erre a hivatásra. A gimnázium utolsó évében két helyre jelentkeztem, de a SzínművészetiFőiskola volt az igazán fontos. Harmadik nekifutásra vettek fel a Békés–Iglódiosztályba.

– Kitartásbóljeles. Lett szép négy éved. Jól mondom?

– Nagyszerű négy évem! Hajnalokig próbáltunk, világmegváltós lázban égtünk…

– A végén azakkori szokás szerint vidéken startoltak a pályakezdők, te viszont rögvest a József Attilában landoltál. Hogyan?

– Iglódi ott lett főrendező, és Pápai Erikát, Radó Denise-t, Mertz Tibort, Borbély Lacit és engem magávalvitt.

– Jött szerepszerepre. Mire emlékszel szívesen?

– Meghatározóvolt, nagyon illett hozzám, imádtam és ösztönösen játszottam A tanítónőt. Aztán SzakácsiSanyival a Me and my girl című Gay-darabban Sallyt, de talán a legfontosabb A félkegyelműcímű előadás volt Törőcsik Marival. Annyi szeretet és figyelem volt irányunkban, ami nagyon ritka. Aztán a Mezítláb a parkban és sok zenés vígjáték, köztük a Bolond vasárnap, a Kikapós patikárius, amiket nagy sikerrel játszottunk Angyalföldön. Szóval rengeteg nagyonjó előadásban rendszerint én voltam a fiatal hősnő. Ezekben szeretett meg a közönség.

– Nyilván, mert tele vagy kedvességgel, lágysággal, bájjal...

– Lehet. Eztnem az én dolgom eldönteni. Én viszont a szívem mélyén a karcos szerepekhez vonzódtam inkább.

– Lehetnél Makrancos Kata…

– Köszi, de azok az idők már elmúltak…

– Mire vagy büszke?

– Elsősorbana családomra, akik mindig támogattak, és a mai napig mellettem állnak. Szakmai vonatkozásbanpedig arra, hogy elsőként én kaptam meg a Kaló Flórián-díjat, és hogy az egyikkedvenc szerepemért, a Liliomban Julikáért pedig a Jászai Mari-díjat.

– Ennyi színháziélmény között hogyan érkezett a szakma egyik különleges műfaja, a szinkron?

– Talán úgy, hogy láttak előadásokban, és felkértek először kisebb szerepekre, aztán egyre nagyobbakra.

– Egészen másszínésztechnikátkíván. Rögtön ment?

– Mivel voltszinkronóránk a főiskolán, ezért nem volt teljesen idegen. Akkoriban nagyon sokat dolgoztunka Pannóniában. Első nagy, meghatározó munkáim a Walt Disney-filmek voltak: Bell A Szépség és a Szörnyetegben, Jázmin az Aladdinban. Ezekből aztán hosszú sorozatok is készültek.

– Annyira, hogy mennekma is. A te hangoddal?

– Bizony ám! Például most karácsonyra készült egy korcsolyarevü ezekkel a figurákkal, és vissza kellett hoznom a húsz évvel ezelőtti hangomat. Elég nehéz volt, hiszen megváltozott, mélyebb lett.

– Rajzfilmből óriási az új termés is. Milyen új figuráknak adod a hangodat?

– Az ifjú hősnőktől eljutottama kedves, fiatalos mamákig. Hol varázsló mama vagyok, hol pedig eszement, robotosmama, aki lövöldözik, verekszik…

– Rengeteg sikeres játékfilmben és sorozatban a te hangodat kötik össze híres-neves sztárokkal. Kiket szinkronizáltál?

– Rendszerint szőke, kékszemű színésznőket…

A cikk folytatása magazinunkban olvasható.

SZÖVEG: VÁCZY ANDRÁS, FOTÓ: DIÓSI IMRE