Befejezni nem lehet, csak abbahagyni – vallja kedvenc musicalje szövegének csiszolgatásáról Valla Attila

Félúton a színdarabíró és a zeneszerző között, különös alkotó a dalszövegíró. Már a zenés színjátékok őskorában külön művészkaszt volt a kuplé-, sanzon-, nóta- és dalszövegíró. Ma a könnyűzenei stílusok és a musicalek rengetegében pedig markáns alkotótárs. Valla Attilával arról beszélgettünk, hogyan működik ez a szakma, milyen fából faragják a dalszövegírót.

– Egy hónapja egy animációs kultfilmből színházi esemény lett Szegeden…

– Igen, a Macskafogó című rajzfilm musicalváltozata vizsgázott, Tasnádi István írta, Telihay Péter rendezte, Szikora Róbert zenéje – december 2-án volt a bemutató a Szegedi Nemzetiben. Sikergyanús.

– Neked is volt benne szereped…

– Igen, a dalszövegek. Szegedre költözöm lassan: múlt nyáron ment a Kék-lila nyár című zenés darab, amely Jávor Pál utolsó napjait meséli el, jövőre bemutatják négy előadásban a Dóm téren a Jekyll és Hyde musicalt – ez a kirakatmunkám, a szívcsücsköm. Molnár László rendezi. Tíz évvel ezelőtt Békéscsabán volt a premierje, aztán Szegeden is ment a Nemzetiben.

– Hozzányúlsz? Leporolsz, átírsz?

– Befejezni nem lehet, csak abbahagyni, kedves élményem az a fél év, amíg dolgoztam rajta. Szirénhangok búgják, hogy gyere, masszírozd tovább, javítgasd, faragd! Kiköttettem magam, ellenállok.

– Na, most rükverceljünk egyet! Bocsa a poénért, de ahogy a világegyetem kezdete a Nagy bumm volt, úgy a te startod is a Bumm! nevű banda volt…

– Tizenhét éves koromban átvette a gyeplőt a zenekarosdi, és attól kezdve csak a zene, a zene... Fenyő Miklós volt a Bumm! és a Step menedzsere, így jött az első felkérés, az első szövegek másoknak: az Igen című Step-lemez hat dala

– Énekeltél?

– Énekelgettem… Aztán 24 évesen beláttam, hogy nem kéne erőltetni. A szüleim nyúztak, tanuljak tovább vagy menjek melózni! Aztán látták, hogy csinálok valamit, semmi más nem érdekel, ez az életem… Amiből nem tudok megélni, és segítettek. Lassanként, mint jó mesterembert,egymásnak ajánlgattak az előadók. Szandi-lemezek, Emberek, Somló, Gerendás, Szulák, Zséda, és mára hetven énekes, zenekar. Cserháti Zsuzsával is megadatott, ő kivételes ajándék az életemben. Külön polc. Leporolnám mégis ezt is… Hamu és gyémánt… Na, látod, abban például átírnék néhány sort, hiába mondják, hogy jó a szöveg, hiába dúdolja a fél ország.

– Átíratná veled az idő?

– Van olyan alkotótípus, aki nagyon fiatalon sem nyúl mellé. Persze, mi az, hogy mellényúlás? Van, akinek a korai zsengéi is erősek. Zseni? Talán. Hobó valószínűleg nem sápad el, ha szembesítik első soraival. Velem más a helyzet: írtam néhány jópofa szöveget, például a Baby Sisters-dalokban is vannak nagyon jó poénok, jó gondolatok, mégis szívom a fogam. Szóval én egy popos, Fenyő-iskolán felnőtt, jampilelkűfigura voltam, aki belecsöppent a közepébe. Csajok, rock and roll, külsőségek… Aztán történtek a dolgok, család, két gyerkőc, fent, lent, satöbbi. „Élettanár úr”, ahogy Dusán mondá. Változtam lassan, aztán hihetetlen sebességgel is. Tök más zenék, más könyvek, filmek, másik élet… Aranylemezek, platinák, Huszka- és Emerton-díj, Verebes azt mondta a Jekyll kapcsán, hogy „Ez a gyerek egy zseni”. Közben én ferdítettem Csonka Ding-dongját is. Nyugi, az eredeti még bugyutább! Egy pszichodoki bemondta, hogy elsőgenerációs értelmiségi vagyok, ne csodálkozzak semmilyen szélsőségen az életemben. Lassú vízként folydogáltam előre, de úgy érzem, egyre tisztább ez a víz. Legalább is az a része, amelyben dalszöveg csörgedez.

– Hogyan működik a dalszövegírás?

– Kötött műfaj. Van a zene, és van hozzá az előadó, ez már erősen behatárol. Hangulatot szab, témákat taszít magáról, hiszen nem énekelhet bárki bármiről, sem lefelé, sem felfelé nem szabad tévedni, egy Maserati ne tötyögjön a külsőben, egy Trabi meg ne villogjon a belsőben halogénnel! Aztán vannak a kimondottan egy szűk célcsoportnak készülő dalok a maguk kemény korlátaival. Először azt mondják, kurva jó, de írd már át, ez így nem mehet! Beleszól kiadó, reklámmenedzser, kliprendező, rádiós szerkesztő, hülye barátnő, aki már olvasott verset, és nem létező helyzetekbe keveredsz. Néha az előadó évekkel később felhív, hogy Atti, rájöttem, hogy milyen klassz kis szöveget írtál nekem… Ez a magyar pop alapkörnyezete. Persze, vannak kivételek, van néha szabad kéz is.

– Megkeresnek?

– Így van. De egyszer volt, hol nem volt… Volt olyan, hogy egy sikeres történet után majdnem elfelejtettek, és szóltam, hogy gyerekek, írnék a következő albumra is: élek még, hahó! Nem együtt nevetünk? Volt ilyen is. Volt, aki olcsóbb volt.

– Hogyan készül a dalszöveg? Először van a dal?

– Persze, általában énekhanggal, kamuangollal vagy lálázással, néha zongorával. Ezt kapom meg. Nem sok köze van a dalszövegnek a vershez, hasonló, de tök más. Talán egyedül Hobó írt pár verset dalszöveg gyanánt, és aztán Tátraiutólag megzenésítette. Nagyon figyelek arra, hogy a zeneszerző megálmodott dallama ne sérüljön: ahogy a demón nyomják, pontosan úgy lehessen magyarul is énekelni. Hangsúlyok, prozódia, hosszú-rövid hangzók, satöbbi.

– Ez a forma. És a téma? Az, hogy miről szóljon, ki találja ki?

– Tízből kilenc esetben én. Zsédának vannak komoly, konkrét ötletei. Rajta kívül talán az Emberek zenekarnak voltak tippjei, és MesterTamásnak. Az átlag az, hogy ne legyen szerelmes szöveg, vagy legyen az, de ennél beljebbnagyon ritkán. De nem is baj. Aztán jön az izgalmas rész, amit imádok: belebújszmás bőrébe, mint egy színész. Teszem azt, ami ugyanabban a dalban jó lenne mondjukCserhátinak, az Szuláknak sok, vagy kevés. Ami Gerendásnak fini, az Miller Zolinak nevetségeslenne. Ismernem kell az előadót énekesként és emberként is, mert csak akkor tudom rászabnia gondolatot, a szavakat, a poénokat. Csak így lesz, lehet hiteles, így lesz gömbölyű. Eszébese jusson a hallgatónak, hogy a szöveg nem az előadóé, ez az illúzió a legtöbb, mi adható… Sokan azt hiszik, hogy a popbanbármit lehet. Nem igaz! Más bőrébe kell bújni, észrevétlenül, amit ő visz aztán vásárra.

– Nyilván kötött, de más minőségben a rock...

– Nalátod, ezért örültem a Hooligans-daloknak. A rock egészen más világ, a rocknál nincs őszintébb, abba fér bele a legtöbb gondolatilag. Addig szóba sem jövő helyzeteket fedeztem fel, kinyílt a tér: ironikusan, önironikusan, tökösen, full őszintén, másról, máshogy… Jellemzőennőkkel dolgoztam, a nagy sikerek is csajokhoz kötődnek, a Nox is… Negyven fölöttjólesik a szikárság, a férfiasság, és az, hogy úgy írhatok szöveget magamról és a korosztályomról, mint máshol eddig soha. Ez is szerelemmunka.

– És Oláh Ibolya?

– Kemény nő, zseniális hangja van, én nagyon bírom, tisztelem a bevállalását. Hozta a dalokat, bemondta a témát, beszélgettünk munka közben. Két dalhoz írtam neki szöveget, sokakszerint nagyon jó lett.

– Csapatmunka a dalszövegírás, vagy magányos?

– Abszolút csapatmunka. Előadó, zeneszerző, kiadó, producer melózik velünk. Megfejtenek. Dea toll az én kezemben mozog. Társas magány…

A cikk folytatása magazinunkban olvasható.

SZÖVEG: VÁCZY ANDRÁS, FOTÓ: DIÓSI IMRE