Kiváló attrakciók a 9. Nemzetközi Cirkuszfesztiválon

A 9. Nemzetközi Cirkuszfesztivált rendezték februárban a Fővárosi Nagycirkuszban. A kétévente megtartott fesztiválnak rangja van, sok meghatározó szakember, menedzser is megjelenik. Ezért elsőrangú artistáknak is érdemes fellépniük, hiszen fontos szerződéseket hozhat nekik.

A Baross Imre Artistaképző színes revüképe után rögtön az első versenyszám megadja az alaphangulatot. Havannából érkeztek a rúddobó akrobaták, akik olyan virgonc örömmel dobálják egymást, mintha rosszcsontgyerekek hancúroznának. És ez a sugárzó életkedv fontosabbannál, mint hogy éppen megugorják-e előre vagy hátra a három és fél csavart szaltót, hiszen attól művészet, és nem csupán sportteljesítmény a cirkusz, hogy az előadásmódja is lényeges. Tehát akár egy vadállatszámnak is lehet igen sokfélehangulata. A mostani, Oroszországból érkezett, parádéspárduc- és tigrisszám például meglepő módon kimondottan erotikus. Csinos nő és izmosan jóképű férfi, Andrey & Nataly Shirokaloff vadállatias pillantásokat vetnek egymásra, mintha mindjárt felfalnák a másikat, miközben ott flangálnakvagy éppen átölelik egymást a nagy cicák között, akik a mutatósépítményrendszeren szinte festői alakzatokba rendeződnek, vagy éppen rúdon lengedeznek. De nincs felpörgetetttempó, harsányan, dobtremolóval is fokozott veszélyérzet, ez egy szép, lassú, esztétikus szám.

Változatos mutatványok

Az állatszámok különben ritkaságszámbamennek már a fesztiválokon. Németországbólérkezett Leonid Beljakov a bánatosan ábrándos képű boxerjával. Eljátsszák, hogy perlekednek egymással, hogya kutya nem fogad szót, megkontrázza, amit a gazdiakar, és igazi markáns, önálló egyéniség. Miközben éppenhogyállat és ember ritka harmonikus, olykor egyenesenmegható viszonyáról hitvallás ez a produkció. Beljakov a „B” műsorban egészen más hangulatú produkcióval rukkolelő, mulatságosan kedves kiskutyák rajcsúroznak a manézsban.

A Finnországból jött Winterék pedig egy nagy-nagy szerelmet mutatnak be. Nő és férfi gyönyörűegymáshozsimulása, másikon csüngése, szétválaszthatatlansága, akrobatikus elemekkel. A modern cirkuszbanmind fontosabb a számok koreográfiája. Remek példa erre a hollandiai Emily & Menno van Dyke, akik a tangót és a zsonglőrmutatványokat fantáziadús eleganciával vegyítik.

Az Amerikából érkezett Kirk Marsh bohóc ritmustalan produkciója, melyben behív egy nézőt, és banánt esznek különböző módon, nem sok fantáziáról tanúskodik. Két szám közé átkötésnek jó lenne, de önálló produkcióként meglehetősen kevés. Nem erős az olasz Sterza Family zenebohóc attrakciója sem, jól zenélnek a csoport tagjai, gyönyörűek a ruháik, de nem elég markáns fazonok, viszonylag keveset lehet rajtuk nevetni.

Szerencsére azonban kiváló attrakciók tömkelegét láthattuk. A belgiumi Sebastien Nicaise olyan pontosan, ötletdúsan és belefelejtkező játékossággal diabolózik, hogy az lenyűgöző. Az orosz Rokashkov's nyújtóakrobaták ki-kibillennek az egyensúlyokból, de lendületesen energikusak. Az örmény Elisa Khachatryan mutatósan balettozik a magasdróton. A kanadai Becky Hoops túlbuzgó, kissé csúnyácska, de roppant helyes nőre véve a figurát,virtuózan hullahopp-karikázik.
A műsort fantasztikusan jólvezeti Farkas Gábor, művésznevén Gábriel, előkelőenfanyar, távolságtartóan elegáns, meglehetősen szórakoztató, miközben fontos, gyors információkkal szolgál, vagyéppen énekléssel kitölti a produkciók között az időt.

Érmeket érdemeltek

Fantasztikus, mi minden kifejezésére alkalmas a cirkusz. Az egyik aranyérmet szerző, Kanadából érkező, Chilly & Fly által bemutatott produkció olyan, mint egy féktelen, veszélyes veszekedés, ami akár rosszulis végződhet, de mámorral teli egymásra borulás is lehet a vége. Szilaj, kemény arcú, mindenre elszánt férfi áll igencsak magasan egy emelvényen, és két lábánál, két kezénél vagy éppen egy lábánál, egy kezénél fogva energikusan dobálja a nőt a levegőben. Úgy, mintha végzetesen belehajítanáa semmibe. Megtekeri, forgatja, csavarja, mintha veszett harag lenne benne, olykor pedig öleli imádattal, csaknemösszeroppantja. A filigrán nő pedig buckázik a légben, miközbenösszeakad a tekintetük, és ebből látszik, hogy ez a kétember menthetetlenül összeforrt, de szét is téphetik egymást. És mindez az indulat, érzelem benne van az elképesztő kunsztokatfelvonultató, tökéletesen komponált és kivitelezett, attrakcióban.

A svédországi Johann Welltona bohóc és a zsonglőr ideális keveréke. Nemcsak fölfelé dobálja kis labdáit bámulatos sebességgel, virtuozitással és ötlettel teli alakzatokban, hanem a földre, a székrepattintvaiselkapja őket, közben lezserül pörög, vagycsörgő telefont vesz fel és dumál rajta. Hangulatfestő szavakkal buzdítja magát, és hozza még inkább lázba a publikumot, hogy aztán széken állva bekötött szemmel is dobáljon lasztikat, amelyek lezser könnyedséggel landolnak egy kis bőröndben.

A cikk folytatása magazinunkban olvasható.

SZÖVEG: BÓTA GÁBOR, FOTÓ: DIÓSI IMRE