Vadkerti Imre a Társulatóta szinte mindig úton van, hogy a zene útján erőt adjon a magyarságnak

Hosszú haj keretezi markáns arcát. Szemei csillognak, amikor a hazafias érzéseiről mesél. Szívét-lelkét kiteszi a színpadon, ha az István, a királyban vagy a Honfoglalásban szerepel. Vadkerti Imre színész a Kormorán együttes énekeseként a zene útján próbálja honfitársait lelkesíteni és hitüket erősíteni.

– Révkomáromban születtél, szülővárosodnak mégis a felvidéki Gútát tartod, ahol ma is élsz. Nem fárasztó mindennap megtenni ezt a nagy távolságot?

– Már több éve ingázom, teljesen hozzászoktam. Az országon belül is rengeteget utazom, szinte mindig úton vagyok. A családomtól viszont minden támogatást megkapok, maximálisan tolerálják, hogy keveset vagyok otthon.

– Három gyermeked van. Egyértelmű volt, hogy magyar iskolábantanulnak?

– A hagyományainkat és a kultúránkat csak egy megfelelően erős és hiteles iskolában lehet elsajátítani. A tizenhét éves fiam, Bálint a révkomáromi Mariánum Egyházi Gimnáziumot választotta, Bence fiam magyar általános iskolába került, ahol most kezdte a hatodik osztályt, míg Csenge lányom idén lesz hatéves. Mindannyian imádják a zenét. A fiaim citeráznak, Bence most kezdett hegedülni tanulni, a kislányom pedig állandóan énekel. Ugyanazokat az értékeket próbálom nekik átadni, amelyeket a szüleimtől kaptam.

– Hogyan emlékszel vissza a gyermekkorodra?

– A szüleim otthon gyakran nótáztak. Valahol mélyen márgyermekoromban bennem volt, hogy színész vagy énekes szeretnék lenni. Már az óvodábanénekelgettem, állandóan szórakoztattam a társaimat. Aztán énekkaros lettem, majd jött egy énektanár, Jókainé Kiss Éva, aki igazán megszerettette velem a zenét. Ugyanis nemklasszikus dalokat tanított nekünk, sokkal inkább a rádióban is sugárzott számok közül válogatott. Rengeteg akkori slágert lejátszott nekünk zongorán. Hetedikes koromban a barátaimmalmegalapítottuk az első zenekarunkat Alfa-rock néven. A zenekar tagja volt SzlatkyZsolt, Reicher Richárd, Rigó Péter és Kertai Krisztián. Nagyszerű évek voltak!

– Szobafestőként végeztél, utána hogyan keveredtél a színházközelébe?

– Dolgoztam a szakmámban, de folyamatosan mocorgott bennem egy különös érzés, hogy más úton kellene járnom. Az első fellépésem a komáromi Jókai Színházban volt, ahol Tolcsvay László Mária evangéliuma című rockoperájában megkaptam Gábriel arkangyal szerepét. Azt hiszem, ekkor pecsételődött meg a sorsom.

– Nyilvánhosszú út vezetett a célig…

– Az álmunk folyamatosan a szemünk előtt lebegett, és tántoríthatatlanulhaladtunk a megvalósításafelé. Közben Gútán Gőgh Zoltánnal és Mayer Jánossal megalapítottuk a Kis-Duna Menti Rockszínházat, és számos darabot színpadra állítottunk. Elsők között a Légy jó mindhaláligcíműt, majd Koltay Gergely A szeretet hídja című rockoratóriumával folytattuk. Vándorszínházkéntműködtünk, ennek köszönhetően rengeteg helyen, az országhatárokon túl is megmutathattukmagunkat. A színház természetesen a mai napig nyitott kapukkal várja az érdeklődőket, bár én, sajnos, már csak ritkán tarthatok velük, de amikor tehetem, ott vagyok.

– Innen már csak egy ugrás volt a Magyar Televízió Társulat című műsora, amelynek tulajdonképpenKoppány szerepét köszönheted.

– Pár lépcsőfok még előttem állt. A Kis-Duna Menti Rockszínház után az Érsekújvári Rockszínpad tagja lettem. Ott játszottam el Jánosapostolt a Mária evangéliumában, majd Józsefet a József és a színes szélesvásznú álomkabátban. 2007-ben volt a Társulat című műsor válogatója. Emlékszem, nagyon megrémültem a felhozataltól, majdnem visszamondtam a meghallgatást. Rengeteg profi színész és előadó próbálkozott, úgy éreztem, ebben a mezőnyben nem lesz lehetőségem labdába rúgni. Végül úgy mentem el, hogy szerettem volna visszaigazolás kapni arról, mit is tudok valójában, mennyire kellek, mennyire vagyok megfelelő. Nem másnak, hanem elsősorban magamnakszerettem volna bizonyítani, illetve felmérni a lehetőségeimet. Azt gondolom, hogy Koppány szerepével megkaptam a választ a kérdéseimre.

– A díszelőadáson az Arénában több tízezres közönségelőtt énekelhettél. Ekkor vált valóra az álmod?

– Ez volt az a pont, amikor megélhettem az álmomat. Az István, a királlyal szinte végigturnéztuk az egész országot. Egyből mélyvízbedobtak, ugyanis utána a Szegedi Szabadtéri Játékokon kilenc előadáson keresztülváltótárs nélkül kellett bizonyítanom.

– Azt nyilatkoztad, hogy volt olyan lélekmelengetőelőadás, amelyen úgy érezted, Isten ujja megérintett téged.

– Valahol minden előadás ajándék számomra, dea révkomáromi fellépés különös nyomot hagyott bennem. A közönség tombolásától szintealig bírtuk elénekelni az első részeket. Aztán 2009-ben Feke Pali helyett én játszhattam Istvánt a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Dóm téren. Nehéz elfelejteni a magyar dal napját is, amikor ötvenezer ember előtt énekeltem. Két napig nem tudtam magamhoz térni abból az érzésből, amikor megláttam azt a hatalmas együtténeklő, együttlélegző tömeget. Valami meg is változott ott bennem, azóta már nem tartok úgy a közönségtől, inkább inspirál, erőt ad. Az is nagyon sokat jelentett nekem, hogy a magyar zenei élet legnagyobbjaival állhattam egyszínpadon. Ott találkoztam először a két előző Koppánnyal, Vikidál Gyulával és Gazdag Tiborral, mindketten szeretettel üdvözöltek.

– Az István, a király mellett már a Honfoglalás is a kultúránk része. Mikor találkoztál először a Kell még egy szó című dallal?

– Emlékszem. először kazettán volt meg, amelyetszinte rongyosra hallgattam. Olyan nagyszerű énekesek működtek közre, mint VikidálGyula, Varga Miklós vagy Katona Klári. Nagyon nagy hatást gyakorolt rám, és a film is azonnal magával ragadott.

– Mit éreztél, amikor a komáromi Magyar LovasSzínház felkért, hogy a Honfoglalás című film alapján készült rockoperában játszd el Árpádvezér szerepét?

– Napokig azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet. Emlékszem, épp hazafelé tartottam, amikor Pintér Tibor telefonon felkért erre a szerepre. Az elején még arról volt szó, hogy a Táltos szerepét fogom játszani, de aztán változotta felállás, így kaptam meg Árpád szerepét.

– Mióta veszel részt a Magyar Lovas Színház életében?

– Két évvel ezelőtt hozott össze a sors a Sziget Színház igazgatójával, Pintér Tiborral, aki a Trója kapcsán felkért Agamemnon szerepére. Örülök, hogy velük dolgozhatok. A rengeteg elfoglaltságom miatt nem tudok százszázalékosanrészt venni a Magyar Lovas Színház életében, de boldogan teszem, amikor csak lehetőségemvan rá.

– A lovaglás nem okozott nehézséget?

– Hét évvel ezelőtt Révkomáromban PappErnőhöz, a Holdas-tanyára jártam lovagolni, ahol a ló egyszer csak úgy megindult alattam, hogy nagyonmegijedtem, és abbahagytam az egészet. A darabok miatt persze le kellett küzdenema félelmemet, és sikerült. Ma már nagyon otthonosan mozgok ebben a közegben.

– Felvidékre is elviszitek a Honfoglalást?

– Azt gondolom, hogy azok az emberek, akik Felvidéken nagyon kötődnek a hazájukhoz, Magyarországhoz, azok már nagyon várjákezt a darabot. Nyilván a mai világban nem egyszerű egy ilyen hatalmas, több száz fős, lovas rockoperát elvinni a határontúlra, de úgy tudom, Pintér Tibor már tárgyalásokat folytat róla. Nagyon várom, hogy a darab az ott élőket is lenyűgözze.

A cikk folytatása magazinunkban olvasható.

SZÖVEG: TARNÓCZY ORSOLYA, FOTÓ: DIÓSI IMRE