Szombathy Gyula otthonai: lakások, színházak, produkciók

A Hegyvidéken, vagyis Budapest XII. kerületében nőtt fel Szombathy Gyula, és azt vallja: aki Buda patinás vidékein, a Várnegyedben, Újbudán, a Móricz Zsigmond körtér vonzásában vagy éppen a Németvölgyi út mentén gyerekeskedett, mindörökké ragaszkodik a mesebeli környezethez. Valahogy úgy, ahogy Szerb Antal hősei is az Utas és holdvilágban. Mindazonáltal Szombathy új hazára lelt, ma Balatonalmádiban él, és azt mondja: onnan nem szándékozik már elzarándokolni. Persze, a munka azért Pesthez is köti, így az Ó utcában még fenntart egy pici lakást.

A Művész kávéházban találkozunk az Andrássy úton. Szombathy Gyulának évtizedekig volt a törzshelye, s manapság is szívesen benéz az egykorvolt Szenes-palota hírneves műintézményébe, közel a Nagymező utcához. A pesti Broadway amúgy is a második otthona, elvégre 12 éve a Radnóti Színházat szolgálja, illetve néhány hete a Tháliát erősíti. Korábban Szolnokon, Sopronban és a Szent István körúton is szép éveket töltött el.

Foci és némi bunyó

A gyerekkor sűrű élményekkel, focizással, gombozással, színjátszással telt Budán.

– A Hollósy Simon utca 4-ben nevelkedtem – kezd a visszaemlékezésbe a színész, aki gazdag pályája során egyebek mellett volt Voltore, Zuboly, Frantisek a Képzelt riportban, Mammy A kripliben, Szimeonov a Cseresznyéskertben, férj a Körmagyarban és Iván, a rettentő. Mi több: a Tizedes!

– Különös világban élhettem, hisz’ a szomszédház földszintjén a Nádasdy grófék laktak, fölöttük Varga Mátyás díszlettervező. Gruber Hugó is ott gyerekeskedett; mindmáig közeli jó barátom. No, és néhány utcával odébb a Tahi-gyerekekkel is gyakran összefutottunk…

Pontosabban: összeverekedtek. Ők voltak a nagy ellenfelek. Szombathy Gyula – szinte újra átélve a korabeli ütközeteket – lelkesen ecseteli, hogy anno a közeli utcáknak és tereknek megvoltak a maguk csapatai, akik féltve őrizték a területet. Tahi Tóth Lászlóék a Márvány utcát erősítették, Szombathy a Németvölgyi útiak közé tartozott.

Oda is járt, a híres Németvölgyi Általános Iskolába, amely idén lett 80 esztendős, és ahol Makovecz Imre, Gyarmati Dezső, Szabó István vagy Haumann Péter is koptatta a padot. Ráadásul pedagógus édesapja is tanított az intézményben. Majd ahogy ő vándorolt, és váltott munkahelyet, úgy követte a fia. Szombathy négy évet töltött a Dózsa György Nevelőotthonban, az egykori Úttörővasút végállomásánál, majd a József Attila Gimnázium diákja lett. Közben édesapja a Váli úti tanintézményben, majd a Kaffkában kapott igazgatói megbízást, így ha sulit nem is, de kerületet váltott.

A Móricz Zsigmond körtéren, a Villányi úton, a festői Feneketlen-tó vidékén élvezte a gimnazista éveket, és mint sokan mások – köztük Szilágyi Tibor, Bálint András, Jordán Tamás, Bujtor István –, úgy Szombathy Gyula is itt kapott rá a színjátszásra. A Madách Színház mai igazgatójával, Szirtes Tamással ekkor kötött életre szóló barátságot-szövetséget.

– Igyekvő, törekvő gyerekek jártak oda. Jó szellemű iskola volt – summázza a művész.

Azokban az években a futball már nem volt számára annyira központi kérdés, mint azelőtt – meséli. Inkább a gimnázium amatőr színjátszótársulatához igazolt. Ámbár a foci is megmaradt szenvedélyének: jó ideig kijárt a Fradi-pályára az Üllői útra. Sőt még a jégkorong-bajnokság

SZÖVEG: SZABÓ ZOLTÁN ATTILA, FOTÓ: DIÓSI IMRE

A cikk folytatása magazinunkban olvaható.