A humor hazai nagyágyújának egészen különleges a viszonya az autókkal. A család féltve őrzött sportkocsijával fedezte fel először a vezetés örömét és bánatát. A motorsporthoz ötéves kora óta vonzódott, miután egy versenyen – meséli – ricinusolaj kerülhetett a vérébe. A gyorsasági motorsport polihisztora, óriási gyűjteménye van, és annyi információja a sportágról, hogy amit ő nem tud, azt valószínűleg már nem is érdemes tudni. A harminchat nyelven parodizáló humorista minden este világszínvonalon csal mosolyt a nézők arcára.

Böröczky Józseffel a belvárosban találkozom. Tömött táskája keményfedeles albumot rejt, amely közel hatvanhárom év titkait és élményeit tartalmazza. Finom mozdulattal lapozgatom az értékes könyvet, miközben a humor hazai ikonja elképesztő sztorikkal ajándékoz meg.
– Úgy lehet engem megismerni egy társaságban, hogy nem hagyok senkit szóhoz jutni. Egy nagyon kedves barátomtól, Koós Jánostól a múltkor megkérdeztem, hogy miért nem hívott meg a születésnapjára. Azt válaszolta: „Mert szerettük volna magunkat jól érezni!” Nagyon jót nevettem ezen, hiszen könnyen lehet, hogy az ünnepségen tényleg átvettem volna az irányítást. A viccet félretéve: alapvetően nem egyszerű engem ledumálni. A híresen beszédes Markos Györgytől vagy Fábry Sándortól sem ijedek meg.

BKV-bérletet is hord

Amikor autós élményeiről kezd el mesélni, megtudom: alig várta, hogy megszerezhesse a jogosítványát, és a kormánykereket tekergetve felfedezhesse az otthonához közeli utakat.
– Az édesapám pilóta volt, és csak ritkán engedett a vezetői ülésbe. Emlékszem, egy nap a garázsban lapuló sportkocsinkat beindítottam, és elvittem, ám a Keleti pályaudvarnál egyszerűen megadta magát. A barátaimmal toltuk haza. Szerencsére erre a kis malőrre otthon sohasem derült fény. Később, amikor letettem a jogosítványomat, többféle autót is vezettem. Ráadásul a hazai sztárok szinte tülekedtek, hogy velem utazhassanak. Nem csoda, hiszen mindenkit hazáig fuvaroztam, miközben rengeteget nevettünk.