Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója hisz a táncoló emberből áradó energiákban

Magyarország elsőszámú tiszta profilú, csak táncelőadásokat bemutató színházaként az intézmény helyzetét stabilnak érzem – jelenti ki Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója, aki nehéz örökséget vett át tavaly. Elődje, Török Jolán ugyanis tíz éven át sikeresen működtette a teátrumot, az utolsó évében pedig igen nehéz anyagi körülmények között igyekezett menteni, irányban tartani a szeretett intézményt. Egyszer kijelentette: „Nagyon érdekes és fájdalmas, hogy az előadó-művészeten belül a táncművészetet soha nem tették és a mai napig nem teszik a helyére"...

Németh Ádám szerint a válság és az elvonások idején sikeresebbnek bizonyult az előremenekülés

A Szkéné ősrégi színházi műhely. Nyitott közeg, ahol nemcsak a hazai kultúra jelenik meg, hanem például a japán és a román művészet is. Németh Ádám, a Szkéné Színház Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője kiemeli: állandó mozgásban van, állandó fejlődés jellemzi ezt a kis színházat, s ez egyaránt értendő az infrastuktúrára és a műsorpolitikára. De kiknek is szól a Szkéné? – egyebek közt erről is beszélgettünk Németh Ádámmal és Tana-Kovács Ágnes művészeti vezetővel.

Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház alapítója népművelőből vált ízig-vérig menedzserré

A Turay Ida Színház 2000 novemberében alakult. A magánszínház alapítója Darvasi Ilona, aki szavalóversenyeket, országos Kazinczy-versenyt is nyert diákként, végül mégsem a színészi pályát választotta, inkább népművelőnek állt, s folyton a nehéz feladatokat, a kihívásokat kereste. Azt mondja, képtelen lenne csak úgy ellenni valahol, így nem is tartja magát klasszikus színházvezetőnek, az íróasztal mellől akármikor elmegy kelléket, ruhát vásárolni, díszletet, jelmezeket tervez, ha pedig arra van szükség, plakáttervet készít vagy jegyeket szed.

Sándor Anna, a Spinoza Ház vezetője értelmiségi bázist álmodott Pest közepére

Szent őrültek márpedig vannak! Egyikük Sándor Anna, a Spinoza Ház alapítója, motorja, megtestesítője, aki egy nyugodt életet és Hollandiát adta fel a bizonytalanért, egy budapesti kulturális központ megalapításáért, egy olyan közösségi tér fenntartásáért, amelyet tíz évvel később sem érez még magáénak sem a kerület, sem a környékbeli házak lakói.