Fotó: Puskás Hunor
Hartai Petra idén Junior Prima Díjat kapott színészi munkájának elismeréseként. Már nagyon fiatalon képernyőre került, gyerekműsorokban láthattuk, bár önironikusan ő úgy fogalmazott: „Akkor még rettenetesen csámpás voltam.” Elmesélte nekünk azt is, hogy hogyan jutott a kádban énekléstől a színpadig, és milyen előadásokban, filmekben láthatjuk mostanában.
– A Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán végeztél. Mi vonzott a színjátszásban? Mikor jött a felismerés, hogy szeretsz szerepelni?
– Mióta az eszemet tudom mindig mindent eljátszottam. Viszonylag későn tanultam meg beszélni, ezért igyekeztem mindent elmutogatni. Megtanultam így is kifejezni magam. Aztán mikor már beszélni is tudtam, világokat építettem magam köré, 6 órán át képes voltam például kagylóárus kislányt játszani. De voltam én minden. Ehhez remek partner volt az öcsém, ezúton is köszönöm neki. Minden hatással volt rám már gyerekként is. Mikor megnéztem a Titanicot, hetekig ruhában fürödtem a kádban, és kiabáltam, hogy Jack, Jack!
– Az otthoni játékokon kívül van olyan korai élményed, ami a szerepléshez köthető és nagyon megmaradt benned?
– Takács Vera foglalkozott velem először, aki gyerekműsorokat készített az M1-en. A Mi, szemüvegesek filmben szerepelhettem, amiben rettenetesen csámpás voltam. Nem tudom, hogy nem estem el a saját lábamban. 12-13 évesen szerepeltem még más tévés műsorokban is, például a Klipperekben. Nagy élmény volt nekem minden ilyen forgatás. Beleszerettem a légkörbe.
– A Kaposvári Egyetemre vitt az utad. Itt megfogalmazódott már benned, hogy mit adhat neked a színészi pálya?
– Őszintén, nem. Az ember feje felett ilyenkor lebeg valami, de nincsenek konkrét elvárások. Tudtam, hogy imádom ezt csinálni, de pontosan még nem bírtam, megfogalmazni, hogy miért. Mai napig nem tudom, illetve nem is akarom kifogalmazni magamból. Valószínűleg azért, mert nem tudnám olyan jól vagy pontosan megfogalmazni, ahogy bennem létezik ez az egész.
– Mi volt az első olyan színpadi szereped, amiben nagyon feloldódtál, amiből tudtál később is építkezni?
– Mindenből sokat tanultam, tanulok. A Három nővér volt az első olyan szerep, amit az elejétől a végéig megcsináltunk. Ott harmadévesen volt lehetőségünk felépíteni egy szerepet, Kelemen József rendezte. Ezt a darabot vittük el Szombathelyre, és ezáltal kerültünk oda öten. Mérföldkő volt.
– A Budaörsi Latinovits Színházban játszol. Egy bizarr történetben egy házvezetőnőt alakítasz, akit bemocskol az élet.
– Katharina Blum egy hideg nő. Nekem sokkal több gesztusom, eszközöm van arra, hogy kifejezzem magam. Sokkal ösztönösebb vagyok. Máté Gábor rengeteget segített, hogy megtaláljam magamban Katharinát, letekertem az impulzivitásomat és belülre zsúfoltam minden érzést. Ebben a nőben belül dúlnak a viharok, miközben elveszik az addigi életét. A mai világban ez a kiszolgáltatottság jelen van. Ugyanúgy, ahogy a korrupció, az embertelenség, a gátlástalanság a sajtó kapcsán.
– Egy olvasópróbád után beszélgetünk. Milyen új előadásra készülsz?
– Ma Alföldi Róberttel olvastuk Az eprésző kislány című kortárs drámát. Varsányi Anna színdarabját visszük színre. A történet szerint egy határ menti faluba megérkezik a fővárosi rendező, hogy színpadra állítsa Az eprésző kislány című népballada adaptációját. A nagy magyar valóságról szóló igazi ropogós, pálinkás, töpörtyűs szívbemarkoló történet. A bemutató december 17-én lesz. Várunk mindenkit szeretettel Budaörsre.
– Ha már pont egy olvasópróbád után beszélgetünk, akkor meg tudnád fogalmazni, hogy mitől izgalmas számodra a készülődés, a próbafolyamat?
– Olvasópróbán megtudod, hogy mivel fogsz foglalkozni az elkövetkezendő hetekben, hónapban. Elolvassuk a szöveget, és lassan a próbák alatt felfestődik egy élet. Sokszor maga a próbafolyamat is emlékezetes.
– A Jurányi Házban is láthatunk Radnai Márk egyik darabjában.
– Igen, ez egy nagyon fontos előadás számunkra. Egy nehéz körülmények között élő bukaresti lányt, Madalinát az Írországban élő barátja ráveszi, hogy költözzön ki hozzá. A repülőtéren a lány találkozik egy másik román fiúval, aki szintén Írországba indul szerencsét próbálni. Pár hónappal később találkoznak újra, amikor Madalina már prostituáltként dolgozik. Bán Bálinttal és Mózes Andrással játszom a darabban, egy megrendítő történet gyökértelenségről, kiszolgáltatottságról, arról milyen az amikor nincs kiút. Sajnos el fogunk búcsúzni tőle, de november 29, és január 29-én még láthatják a nézők.
– Filmes, tévés szerepekkel is sok munka megtalált mostanában.
– A filmezés teljesen más idegrendszert és jelenlétet igényel, mint a színpadi munka. Szinte egy másik szakma. A pandémia alatt forgattuk Szabó Mátyás első nagyjátékfilmjét, Vilmányi Benettel. Igazi szerelemmunka volt. Szerelmes sci-fi a magányról, nekem legalábbis ezt jelenti. Ábel, a főszereplő különleges képességgel bír, rá tud csatlakozni más emberekre, és az ő szemükön keresztül látja a világot, így segít elveszett gyerekek nyomára bukkanni, egy nap azonban tévedésből egy felnőtt nő fejébe lép be, és anélkül, hogy valójában ismernénk egymást, vonzódni kezdenek egymáshoz. Nagyon várom, hogy végre láthassam.
– A Junior Prima Díj szakmai elismerés, motiváló visszajelzés a munkádra.
– Nagyon örülök neki, rengeteg szeretet kaptam általa. Nagyon fogok rá vigyázni, elteszem hidegebb időkre is.
Írta: R. Szabó Zsuzsa
Fotók: Borovi Dániel
